B.Ú.É.K.!!!

Üdv: Löbá

u.i.: tegnap volt a névnapja, mert január 2 = Ábel, ami visszafelé Lebá, franciásan Löbá! ;)

Tegnapi bejegyzésemben olvashattátok, hogy a mai programom a fantasztikus anatómia órám után az lett volna, hogy hazajövök és elkészülődök egy esti pesti vacsorához illően... Na de a nagyfater... :)))) Kezdjük az elejéről.

12:20 - Békésen sétáltam ki a buszomra a PLI-ből, a kereszteződésnél elköszönve szaktársamtól (VaDalma), rágyújtottam a már régóta áhított sötétkék "pécsi" (sopianae) márkájú nikotinrudacskámra és hirtelen meggondolásból felhangosítottam a telefonom. Még vissza sem tettem a farmerom zsebébe, mikor... nagyfater... HÍV!
-Szia, hol vagy?
-Most megyek ki a buszhoz.
-Győrben???
-Jááá.
-Jó mert itt vannak ám a Laciék és ide gyere mert nekem el kell mennem injekcióra!!
-De..nem úgy volt, hogy...megyünk mi este pestre??? Há' ne idegesítséé!
-De úgy volt, de hát itt vannak, na ide gyere, várlak, siess!!
-Oookké.
-Sziaasziasziaszia..szia. (mindig így köszön el..:))
-Szijaa.

-.-

A fejemben már lejátszódott az ottani nagyfaterféle monológ, s bár nem voltam ott, a nyakamat rá, hogy így történt:

-Most beszéltem a kisunokámmal, az Ivettkével, a büszkeségemmel, a gyöngyszememmel, jön haza Győrből, "AZ" egyetemről!!! Bizony ám, egyetemre jár, mer' olyan okos, diplomás nővérke lesz a kórházban...

Amúgy tényleg így szokta előadni. Kicsit túlspilázza az öreg, mert nem ért hozzá, szerinte minimum Nobel-díjas elmék járnak "AZ" egyetemre. Pedig baromi egyszerű bejutni (legalábbis az én szakomra) és abszolút nem lehetetlen, hogy elvégezze valaki a képzési idő keretein belül és valóban diploma legyen a birtokában. (Jó, aki tudja milyen szinten voltam lelkileg mínuszban a céltalanság következtében, az tisztában van vele, milyen határaimat is toltam ki azért, hogy a lehetséges kudarcot a 0-hoz minél közelebbi %-ra csökkentsem a felvételit illetően. Noha a ponthatár alapján BŐVEN kurva jó voltam, sokkal inkább az akkori szkeptikus és pesszimista világszemléletem jelentette a legnagyobb akadályt. De amire büszke vagyok, hogy vállaltam a kockázatot, hogy ha küzdök, veszíthetek ugyan, de ha nem küzdök: veszítettem.)
A nagyfater volt a legnagyobb szponzorom az elmúlt 1 évben, bár neki is érdekeltsége volt, hogy különféle piripócsi rokonoknak dicsekedhessen a sikereimmel. Mondjuk olyan famíliában, ahol a korombeliek már rég nem tanulnak esetleg már gyerekük is van, szomorú sorsot élnek tényleg nagy szó "AZ" egyetem.

Szóval most, hogy ne hozzam szégyenbe a nagyfatert - amit el is vár tőlem - elő kell adnom az ausztrál rokonoknak, hogy mekkora májer vagyok, meg micsoda kiváltság "AZ" egyetem. "Ejj Gyuluskám, beléptél a nagybetűs életbe!" -Ezzzzzzzazzzzzzzz!!! :)

Ezek még a győri gondolataim voltak, azóta már túl vagyok a vendégfogadáson és a tolmácsolási melón. Ahogy átmentem a nagyfaterhoz, széles vigyorral az arcán felkiáltott, hogy: "megjött a kisunokám, a kisangyalom, az Ivettkeeee"

Na hát, puszi puszi mindenkinek, igazán örültem a találkozásnak. Amúgy meglehetősen közvetlenek és jófejek voltak, nem igazán zavarta őket meg engem sem, hogy először találkozunk és hogy nem igazán egy korosztályba tartozunk. Ők, mint kiderült a nagyfater egyik bátyjának a leszármazottai, és azért ausztrálok mert a nagyfater bátyja '56 idején kizúzott oda. De jól tette. A férfi 9 éves koráig élt Magyarországon, utána költözött Ausztráliába, szóval nagyon picit tud magyarul de nehézkesen megy neki. Ezért kellettem én, mint az egyetlen olyan "family member" aki azért nem halna éhen egy angol nyelvű országban. Egész jót beszélgettem velük, amíg a nagyfater elszaladt a dokihoz az injekciójáért (mer ugye fáj a válla). Aztán visszaért a grandpa', és kitalálta, hogy bábolna egyetlen mindig nyitvatartó éttermében (vendéglő inkább, de sebaj) ebédeljünk egyet. "elmegyünk a Gusztájolóba'!" - Nikolka most hangosan röhög :) Igaaaa'? - most még inkább :)) -  Hát tök kellemes volt. Tök féltem, hogy úúú miről fogok beszélgetni 2 vadidegennel órákig ráadásul angolul, de le a kalappal előttem kurva jól helytálltam, olyannyira, hogy bármikor kedvem szottyanna egy pár hetes ausztrál kiránduláshoz ők várnak szeretettel. Hiába, a nagyfater mindig mondta, ápolni kell a kapcsolatokat.

Na de néha azért füleltem a nagyfater mit próbál nekik magyarázni, hát a szokásos témákkal állt elő:
1. elmesélte mi történt a lábával és milyen lesújtó dolog ez kéremszépen hogy egész nyáron hanyagolnia kellett a kertet, pedig most tök fasza bora lehetne, ha gondozta volna a szőlőt (néztem, hogy wadafakk? sose csinált bort..:D) majd ugye betegségeknél maradva az éppen aktuális vállfájdalmát ecsetelte. cink cink cink!

2. a főzés, halálra kritizálva az éttermi kosztot elmesélte, hogy ő mennyivel jobbat főzne, HA NEM FÁJNA A VÁLLA. :)) Közben én angolul fordítottam Robinnak, hogy épp arról van szó, hogy mióta a nagyfater felesége meghalt, a főzéssel köti le magát otthon. Süt főz mindent, de amúgy tényleg nagyon jó kajákat csinál, csak én már unom hogy a nap 24 órájában erről beszél, mit alkot és mit eszik...

3. Az ismeretsége, hogy ő bábolnán lakik mittomén mióta és itt dolgozott mittomén mennyit és hogy ha jön valaki először bábolnára hozzá, mindnek elmondja, hogy bárkit megkérdezel az utcán hol lakik a Tomozi László, meg fogja tudni mondani! Hűű, azannya! :)

4. és végül de nem utolsó sorban egy kissé nevetséges "topic", nosztalgiázás.. Kérdezem én. Laikus nő. 9 éves volt a férfi amikor elhagyta magyarországot. Mi a francot lehet a közel 40 évvel ezelőtti időszakról nosztalgiázni??? Még hangsúlyozta is, hogy lófüttyre sem emlékszik szinte, de azért a nagyfater erőltette, hogy ez így volt, az úgy volt. ... :)))

Aztán kaja után rengeteg képet kellett készíteni, hogy a másik kontinensen is tudják mutogatni, hogy ez az édes kedves aranyos helyes leányzó a Laci unokája, ez a tündéri nagypapó meg a nagyfater, a Laci. Kicsit sétáltunk mert állati jól esett lemozogni az ebédet, tovább társalogtunk és szörnyen elképedtem, az ausztrálok mennyire keveset bírnak enni és inni. Hát baszki próbálna meg itt bulizni, szerintem olyan részeg lenne, mint az albán szamár...  Szörnyű! :) Mit csinálna egy bridge-es buliban.. Na amúgy a nagyfater állati jó fej volt, most kivételesen büszke vagyok rá. Meg szerintem én is nagyot nőttem a szemében, hogy bebizonyítottam tényleg jó volt valamire a gimnázium meg a nyelvtanulás stb. Örülök, hogy dagad a mellkasa...Még ha kívülről talán úgy is látszik, hogy kurvára nincs nagy jelentősége. Most már boldogan halok meg.

Végső soron jól alakult így is a mai nap, de most fáj a szívem, amiért már elhatároztam, hogy bár holnap nincs tanítás én nem megyek főnökök és titkárnők partyra. Hát nem baj, idáig jó hangulatom volt, most az édes magány visszaköszönt rám és itt az ideje magamba zuhanva depressziózni egy pöppet.

Vagy tán átmegyek a nagyfaterhoz. Hátha történik valami, amiből igazán vicces iromány születhet. Ki tudja- ki tudja... :)

Nagyfater nagyon szereti, ha vele nevetnek (nem rajta, VELE.) Ezért ontja ám a hülyeséget all day.
Innen ered a blogom alcíme, a cucmájnudli is.

Történt egyszer, hogy békésen kávézgattunk unokanővéreméknél, mikor a nagyfater, a hirtelen nagy koffein adagnak köszönhetően, vagy az isteni sugallat révén egyszer csak lenyomott egy ilyen monológot:

CUMIDEBÁGÁDÉRÓ, CUCMÁJNUDLI, WAS IS DER BRÁNER .... (lehet, hogy volt folytatása, de ezt is csoda, hogy megjegyeztem.)

Ami kb annyit jelent, hogy szopjááá' :) Kicsit fura, meg minden egy 65 évestől, de hát ez van. :D Gondoltam jó lenne, ha fényt derítenék erre a kis rejtélyre, mi a tököm az a cucmájnudli.

Mindenesetre! copyright ;P

Hosszabb kényszeredett kihagyás után - miután végig dolgoztam a nyarat, elkapott az egyetemi láz, s minden velejárója, aminek csak buli és alkohol szaga volt - rengeteg sztoritól elesve, (amit őszintén sajnálok) időközben ugyan a természet felvette őszies hangulatát, a nagyfater blog még csak most kezd burjánzani. :)

Tulajdonképpen, az egyetlen emlékezetes történése az elmúlt fél évnek (FÉL ÉV??? Úgy érzem a Lopott idő című film igen csak aktuálissá vált számomra...) amit nekem is csak meséltek - tudom, szörnyű... -, hogy ellopták a nagyfater imádott Dávid szobrát. Na már most, faji- és vallási hovatartozásom miatt sem értem, miért kellett annyira sztárolni a Dávid szobrot és van egy elméletem miszerint nem is eltulajdonították szerencsétlent, csupán köddé vált, vagy spontán égett (?) - komolyan... először "berozsdásodott", aminek olyan hatása volt, mintha kapott volna egy jól irányzott golyót egyenesen a szívébe, innentől már kezd kicsit gyanús lenni a dolog. - másfelől viszont az Amélie csodálatos életében találtam egy aranyos összefüggést, ahol a főszereplő apja megszállottan imádott egy közönséges kerti törpét, amit aztán egy stewardess segítségével megszöktettek és a világ különböző tájain lefényképeztek, a fotót pedig elküldték apucinak, aki nem értette... "fogta magát b*zdmeg és elment Tokyoba" :)
Visszakanyarodva a Dávid szoborhoz, hiába vártam a tárgyi bizonyítékokat, legnagyobb bánatomra soha nem hallottunk azóta Dávidról. Persze nagyfater pesti gyerek lévén azt a bizonyos kultúrát vádolja, amelynek szaporodási ideje közel olyan gyors, mint a baktériumoké. Nos, a per azóta is döntetlen, az esküdtszék tanácstalan, Dávid pedig már a múlt szerves részét képezi. Minő fájdalom.

A fantasztikus történések után, katasztrófa-katasztrófa hátán nagyfater elesett a fürdőszobában. Épp békésen zuhanyzott, állítása szerint 0% alkoholos befolyásoltság alatt, amikor meghallotta a hálószobájából kiszűrődő mobiltelefon zaját. Futni akart, hisz bizonyára halaszthatatlan ügy volt, és a nagy sietségben, amit tetőzött az akkor még vizenyős környezet, elesdé. Na bumm. Felhívta anyám, hogy baj van, elesett és nem tud lábra állni. Anyám berohant és azt mondta, siessek mert a nagyfater rosszul van. Ó-jajj... Pletyka:))) Mindenesetre, tényleg fájt a lába ezért másnap reggel 7-től délután 4-ig poshadtam vele a kórházban, miután végre fekvőbetegnek kiáltották. Így a nagyfater "mit termeltem idén a kertbe' " sztorijai elmaradtak, de annál több ápolás-betegellátás gyakorlattal gyarapodtam én. Jeee. :) Egész nyarát kerttől, vezetéstől és csinos idősebb-fiatalabb nőktől megvonva kényszerült eltölteni. De nagy mázlija volt, hogy az EB és az olimpia is idén nyáron volt esedékes. Így talán annyira nem unatkozott.. Bár ki tudja. Lényeg, hogy a muskátlikat hűségesen locsoltam (eleinte).

Nagy nehezen megérkeztem a jelen időkhöz. Nagyban biokémiát tanulok kisebb csevejekkel megfűszerezve a facebookon, amikor anyám szól, hogy fáj a nagyfater válla vigyek neki flector gélt. Szeretem a nagyfatert, azt nem szeretem, hogy ez az 5 percnek tűnő tevékenység elhúzódik többnyire ~30-120 percig. Most csak az alsó határt súrolta a látogatásom és sahaaaajnos semmi érdemleges -értsd: vicces - történést nem tudtam konstatálni. Ja de! Ereje teljében tegnap bulizott. Elment a sörfesztiválra ;))) Hohhhóóó de pimasz ez a nagyfater ;)

A biokémia viszont nem tanulja meg saját magát és még 20 diányi anyagom van póverpointos bemutatóban úgyhogy... Jóccaka ^_^

Az előző bejegyzésben említést tettem arról, hogy már 5 óra óta vártam a csengő kéjes hangját, hogy megszólaljon és menjek a nagyfaterral a kertbe'. Mer' ANNYIRA imádom és ANNYIRA ki voltam rá éhezve!! De nem jött. Alábecsült!

Végül úgy alakult, hogy 5 órával később (10:00-kor) már a kocsiban ültünk és mégiscsak kimehettem a kertbe'. Háleluja. Erre nagyfater?????

"Látod - látod nem keltél fel pedig kávéval vártak!" WTF? o.O Mintha valami eternál balfasz lennék... Sebaj. ERRE:

"Viszünk ki kaját és megreggelizünk, aztán keresztanyádnál meg lesz krumplifőzelék, borsóleves, bableves, chilis bab, otthon meg csinálok rakott karfiolt. Jó lesz?" Te hogy tudsz ennyit enni, komolyan? "Nem vagyok válogatós." De baszki, ez nem finnyásság kérdése :D

Aztán rám néz: Minek sminkelted ki magad? - Nagyfateeer -.- XXI. század!!!

Na. Végül, ma nem is voltak durva beszólásai. De egy tetszett :D 3-ig tököltünk, aztán rohamlépésekben jöttünk haza mer' bezár a posta 4-kor. De mi kell a postáról?

-Cigi!!!
-Cigi???
-Aha, ott árulnak régi áron! 570-ér'!

Attyaaéég.

Na a nagyfatertól mindig azt hallom, hogy ejj Gyuluskám. Ha engem valami baj érne, nem nyitná rám az ajtót a kutya sem. Csak a szagra figyelnének fel a szomszédok. Blablabla. Szerintem ez morbid. Tekintve, hogy egy napja abból áll, hogy egyfolytában szervezkedik, minden rokont ismerőst meglátogat de minimum telefonál (aztán meg panaszkodik, hogy milyen magas lett a telefonszámla.)

Visszakanyarodva az őt senki nem keresi részhez... Tegnap este, épp kedvenc sorozatának közepén zavartam meg (Két pasi meg egy kicsi. khmm.) de azért behívott meg megkínált diós sütivel, mondom nagyfater. Az Isten szerelmére. Fél 9 van, áruld már el nekem, miért tömsz belém diós sütit? Na akkor megkínált egy cigivel. Ez így már mindjárt jobb ;] Elmesélte hogy épp megy a Charlie (a két pasi meg egy kicsit csak Charlienak hívja.) mennyit röhög rajta! Mondom, akarod nézni, hazamenjek? Áááá ne fáradj, ismétlés! Majd ezután lesz az új epizód! Kössz. -.- Szóval. Kérdezi mit csinálok holnap? Mondom nagy valószínűséggel nincs semmi fontos dolgom... - El akarok-e menni vele a kertbe? - Hát, hogy a viharba ne! - Jóó, de én negyed7-kor indulok! - Mondom jóóó akkor 6 órakor készen leszek! De én csak egyszer csengetek fel, nem jössz, maradsz! - Jóóóó!

Kicsit beszélgettünk, aztán elzavart mert kezdődött a Charlie. Hát én olyan izgatott voltam, hogy mehetek a kertbe', hogy ihaj! Alig tudtam aludni és már 5-kor ébren voltam. (remélem érezni az iróniát.) 6 óra óta felöltözve tornacipő, játszósnaci, játszóspóló satöbbi várok rá. Nem jön. Mondom ez elaludt! (nem szokása.) Kicsit átpörgött az agyamon a gondolat, mi van ha addig-addig festette az ördögöt a falra, hogy most tényleg rosszul van. Felhívom. Az otthonit nem vette fel. *pánik* Hívom a mobilján. Felveszi:
-Szia!!! Olyan sötét volt nálad, gondoltam bólogass!
-De hát már 5 óra óta fenn vagyok! -.-
-Ja!! Majd fél 9-kor visszaugrok érted!
- -.- Jóó.
-Sziasziasziasziaszia...

Fasza. Pedig nagyon kíváncsi lettem volna, ahogy elhaladunk sok buszmegálló előtt, hány csaj vár a buszra, mert nagyfater mindig elmondja, hogy jaj de helyes vagy, jaj de elvinnélek aranyoskám. Sőt nagyon tanulságosan prezentálja, hogyan kell spórolni az üzemanyaggal: (Jól figyelj!) Felgyorsít 70-re! Sőt néha 80-nal repeszt az öreg! Aztán egy lejtős területen kiveszi üresbe és had szóljon! Kanyar, másik autó, gyalogos, járókelő, biciklis, motoros, faág, körforgalom, HORDÓ, állatvilág nem számít! Mert minimum megspórolt 3 dl gázolajat! Azannya! :)

További izgi sztorik. Kámin' szún.

"Nagyfater"

A személyes jogainak érdekében egy kis photoshopnak alávetettem, hogy ne lehessen felismerni egyértelműen. - A szerk.