Hosszabb kényszeredett kihagyás után - miután végig dolgoztam a nyarat, elkapott az egyetemi láz, s minden velejárója, aminek csak buli és alkohol szaga volt - rengeteg sztoritól elesve, (amit őszintén sajnálok) időközben ugyan a természet felvette őszies hangulatát, a nagyfater blog még csak most kezd burjánzani. :)
Tulajdonképpen, az egyetlen emlékezetes történése az elmúlt fél évnek (FÉL ÉV??? Úgy érzem a Lopott idő című film igen csak aktuálissá vált számomra...) amit nekem is csak meséltek - tudom, szörnyű... -, hogy ellopták a nagyfater imádott Dávid szobrát. Na már most, faji- és vallási hovatartozásom miatt sem értem, miért kellett annyira sztárolni a Dávid szobrot és van egy elméletem miszerint nem is eltulajdonították szerencsétlent, csupán köddé vált, vagy spontán égett (?) - komolyan... először "berozsdásodott", aminek olyan hatása volt, mintha kapott volna egy jól irányzott golyót egyenesen a szívébe, innentől már kezd kicsit gyanús lenni a dolog. - másfelől viszont az Amélie csodálatos életében találtam egy aranyos összefüggést, ahol a főszereplő apja megszállottan imádott egy közönséges kerti törpét, amit aztán egy stewardess segítségével megszöktettek és a világ különböző tájain lefényképeztek, a fotót pedig elküldték apucinak, aki nem értette... "fogta magát b*zdmeg és elment Tokyoba" :)
Visszakanyarodva a Dávid szoborhoz, hiába vártam a tárgyi bizonyítékokat, legnagyobb bánatomra soha nem hallottunk azóta Dávidról. Persze nagyfater pesti gyerek lévén azt a bizonyos kultúrát vádolja, amelynek szaporodási ideje közel olyan gyors, mint a baktériumoké. Nos, a per azóta is döntetlen, az esküdtszék tanácstalan, Dávid pedig már a múlt szerves részét képezi. Minő fájdalom.
A fantasztikus történések után, katasztrófa-katasztrófa hátán nagyfater elesett a fürdőszobában. Épp békésen zuhanyzott, állítása szerint 0% alkoholos befolyásoltság alatt, amikor meghallotta a hálószobájából kiszűrődő mobiltelefon zaját. Futni akart, hisz bizonyára halaszthatatlan ügy volt, és a nagy sietségben, amit tetőzött az akkor még vizenyős környezet, elesdé. Na bumm. Felhívta anyám, hogy baj van, elesett és nem tud lábra állni. Anyám berohant és azt mondta, siessek mert a nagyfater rosszul van. Ó-jajj... Pletyka:))) Mindenesetre, tényleg fájt a lába ezért másnap reggel 7-től délután 4-ig poshadtam vele a kórházban, miután végre fekvőbetegnek kiáltották. Így a nagyfater "mit termeltem idén a kertbe' " sztorijai elmaradtak, de annál több ápolás-betegellátás gyakorlattal gyarapodtam én. Jeee. :) Egész nyarát kerttől, vezetéstől és csinos idősebb-fiatalabb nőktől megvonva kényszerült eltölteni. De nagy mázlija volt, hogy az EB és az olimpia is idén nyáron volt esedékes. Így talán annyira nem unatkozott.. Bár ki tudja. Lényeg, hogy a muskátlikat hűségesen locsoltam (eleinte).
Nagy nehezen megérkeztem a jelen időkhöz. Nagyban biokémiát tanulok kisebb csevejekkel megfűszerezve a facebookon, amikor anyám szól, hogy fáj a nagyfater válla vigyek neki flector gélt. Szeretem a nagyfatert, azt nem szeretem, hogy ez az 5 percnek tűnő tevékenység elhúzódik többnyire ~30-120 percig. Most csak az alsó határt súrolta a látogatásom és sahaaaajnos semmi érdemleges -értsd: vicces - történést nem tudtam konstatálni. Ja de! Ereje teljében tegnap bulizott. Elment a sörfesztiválra ;))) Hohhhóóó de pimasz ez a nagyfater ;)
A biokémia viszont nem tanulja meg saját magát és még 20 diányi anyagom van póverpointos bemutatóban úgyhogy... Jóccaka ^_^
